IT | EN | HU
Home|Az ókori időkben

Az ókori időkben

Az ecet története
Az ecet története hosszú időre nyúlik vissza. Az ecetet többször megemlítik a Bibliában, sőt egy tízezer éves, fáraók előtti időszakból származó egyiptomi vázában ecetmaradványokat is találtak a kutatók, így bizonyítást nyert, hogy az egyiptomiak, a babilóniakhoz és a perzsákhoz hasonlóan már ismerték az ecetet és élelmiszerek tartósítására használták. Az ecet használatának köszönhetően az élelmiszerek nagy távolságokra történő szállítása vált lehetségessé. Vízbe belekeverve szomjoltóként használták az ecetet a régi idők földművesei és utazói.

Ókori Görögország
Oxycratnak nevezték az ókori Görögország egyik legnépszerűbb italát. Az oxycrat elkészítéséhez vizet kevertek össze ecettel és mézzel, és az ital különleges vázákban tárolták. Hippokratész, az orvostudomány atyja, akinek tanai és megállapításai a 18. század végéig uralták a nyugati orvoslást, ezt a keveréket úgy jellemezte, mint ami gyógyítja a sebeket, sérüléseket és a légzőszervi betegségeket.

A rómaiak
A rómaiak egy “posca” nevű italt fogyasztottak, amely víz és ecet keveréke volt, és amelyet akár az utcákon is megvásárolhattak az utcai árusoktól. A “posca”-ról az járta, hogy ha valaki ezt megissza, akkor visszanyeri erejét, míg ha az ember bort fogyaszt, attól csak lerészegedik. A keresztre feszített Jézusnak is “posca”-ba mártott szivacsot nyújtott át egy katona.
Ez nem egy gonosz tett volt, hanem sokkal inkább egy katona jó cselekedete a haldokló férfi iránt. “Acetabulum”-nak nevezték a rómaiak azt a tálat, amely víz és ecet elegyét tartalmazta, és amelyet az étkezőasztal közepére helyzetek, és amelybe a vendégek kenyérdarabkákat mártogattak, amelyeket elfogyasztva az emésztésüket javították. Az “acetabulum” egyetlen római ünnepi asztalról sem hiányozhatott.
Szinte az összes recept, amelyet a római epikureus gasztronómiai szakértő Apicius lejegyzett tartalmazott ecetet. Apicius egyik kortársa Columella hátrahagyott néhány ecetreceptet is: ecetélesztőt használtak az erjesztés elősegítésére, borba mártott illatósító pálcákat és fenyőtobozokat használtak a kellemetlen szagok eltütetésére.
A rómaiak számos ecetes mártást készítettek és fogyasztottak a legegyszerűbbektől az olyan híres mártásokig, mint a “garum”, amelynél a különleges és néha furcsa alapanyagokat ecetben erjesztették. Az ecetet használták még az “acetarie” nevű köztes fogásokhoz is, amelyek főként hús- és zöldségsaláták és zöldségek voltak, felszolgálásuk pedig a főételek között történt. A rómaiak kezdték el a sült halaknál alkalmazott ecetes marinálást is, amely lehetővé tette az étel eltárolását. Plinius Naturalis Historia című munkájában többféle állapot kezeléséhez javasolja az ecetet, amely az életet is kellemesebbé teszi.
A római legionáriusok számára mindig kéznél volt az ecet. Ecetet használtak a “moretum” nevű saláta ízesítéséhez, amely fokhagymából, vöröshagymából, kecskesajtból és korianderből készült, olajjal meglocsolva. A katonák ütközet előtt mindig ezt az ételt fogyasztották.
Használták még az ecetet vízzel higítva szomjoltásra is, de a katonai élet velejáróit a sebeket és a sérülésket is ezzel mosták tisztára.